"Nemcsak hogy vasutat nem építetett magának Tisza István, hanem abban az országban, ahol – miniszterelnöksége idejére – a vasúti panama a közös nemzeti szégyen szinonimájává nőtt, ő maga ebben a tekintetben tiszta maradt "– fogalmazott Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetője a Köztársaság ábrándja című, a köztársasági államforma magvalósításának magyarországi kísérleteit bemutató kiállítás megnyitóján a Blinken OSA Archívumban. Majtényi szerint igenis lesz negyedik köztársaság Magyarországon, s ez "nem a baloldal, nem a liberálisok, nem az európai kereszténydemokraták, a bázisdemokraták, a zöldek köztársasága lesz, hanem mindannyiuké. Szerencsés csillagzat alatt fog megszületni, mert ez a köztársaság minden demokrata közös műve lesz, s nemcsak a demokratáknak fog jobb életet biztosítani, hanem a demokrácia ellenségeinek is, hiszen a demokrácia, a köztársaság, az alkotmányos állam minden egyes állampolgárra ugyanazzal az elfogulatlan tisztelettel tekint, ideértve a köztársaság, a demokrácia ellenségeit is."
Néhány részletet közlünk Majtényi megnyitóbeszédéből, a teljes szöveg az OSA Archívum weboldalán érhető el.
"Ha történelmi perspektívában gondolkodunk, a köztársaság karnyújtásnyira van tőlünk. Én itt ma nem vagyok hajlandó pesszimista beszédet mondani, mert azt gondolom, hogy ha nem a pillanat igézetében élünk, ha nem a nemzeti együttműködés rendszerének a nyomorából tekintünk a problémára, akkor a köztársaság egyáltalán nem áll távol tőlünk. Ha megnézzük a világ népeit, és azok közt az európaiakat is, akkor látjuk, hogy alapvetően két fajtája létezik a nemzeteknek: vannak úgynevezett szabadságszerető nemzetek, s vannak szabad nemzetek."
(...)
"Mind a három kísérlet a szabad magyar köztársaság megalapítására az idegen hatalomtól való megszabadulás ígéretét hordozta. Erős történelmi példákat lehet felhozni arra, hogy a függetlenségért folytatott küzdelem, vagy különösen az ajándékba kapott függetlenség semmiképp sem azonos a szabadság elérésével. És ha megnézzük a nagy tradíciójú európai nemzeteket – elsősorban az angolokra és a franciákra gondolok –, akkor kimondhatjuk, hogy a szabadság eljöveteléhez nem elegendő az idegen elnyomók elzavarása: a szabadság valójában akkor következik be, amikor saját hitvány urainktól szabadulunk meg.(...)"
"A nemzeti együttműködésnek nevezett rendszer ebben a tekintetben mindenkit becsapott. A Fidesz Magyar Polgári Párt egy időben a progresszió, a modern Magyarország örököseként definiálta magát, majd egyik pillanatról a másikra váltott, és a történelmi Magyarország kulisszáit kezdte építeni. A történelmi Magyarország iránt érzett nosztalgiát, és azokat a polgárokat, akik ennek a kulturális jogfolytonosságát szeretnék képviselni (nyilván anélkül, hogy a magyar birodalmat helyre kívánnák állítani) a Fidesz átverte és becsapta. Mint ahogy becsapta es átverte azokat is, akik a modern Magyarország hívei.
Ha megengedik, idézek egy plasztikus példát: Tisza István egykori miniszterelnökről sok jót és sok rosszat el lehet mondani, egy azonban bizonyos: lakóhelyének, Gesztnek, nem volt vasúti összeköttetése, és ő, miközben szinte bármit megtehetett, nem hogy nem építtetett magának saját vasutat, hanem abban az országban, ahol a vasúti panama a közös nemzeti szégyen szinonimájává nőtt, ő maga ebben a tekintetben tiszta maradt."
"Most az a feladat áll előttünk, hogy visszaállítsuk a szabadságot és újraalapítsuk a köztársaságot. A pillanatnyi állapotok nem sok jóval kecsegtetnek, de ez gyorsan meg tud változni.
Az embernek nem véletlenül jut eszébe Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse. Mert ha egy magyar egyetemet elüldöznek az országból, ebben a gesztusban zsarnokság van. Ha ugyanez az egyetem, vagy az ELTE, attól való félelmében, hogy magára haragítja a miniszterelnököt, nem indít el egy kurzust, akkor ebben a döntésben is zsarnokság van. A zsarnokságtól való minden félelemben zsarnokság van, sőt gyakran a zsarnokság elleni lázadásban is zsarnokság van (bizonyítékul elég a jakobinus diktatúra képét felidézni). És az egyenként kisebb zsarnokságok összeérnek."
"Szólnom kell Illyés szép versének egyoldalúságáról is. Mert ahol zsarnokság van, ott valamilyen formában a szabadság is megjelenik. Fontos hangsúlyozni, hogy ugyan az embert el lehet pusztítani, de az emberi autonómia elpusztíthatatlan. Ha valaki a köztársaság emlékére kiállítást rendez, akkor abban a döntésben nem zsarnokság, hanem szabadság van, ha valaki eljön a kiállítás megnyitójára, ebben a döntésében is szabadság van, mint minden olyan tettben, ami az emberi autonómiát mutatja fel, és erre rengeteg példát ad a mai magyar valóság is. Aki egy szegény gyerek kezébe egy lekváros buktát ad, abban a cselekedetben is szabadság van."
(...)
"Amit a NER kínálni tud, azt nevezhetjük ugyan politikai rendszernek, de definiálható kormányformának nyilvánvalóan nem. Ebből történelmileg csak köztársaság következhet, a negyedik köztársaság. És azt is tudjuk, hogy az milyen lesz: nem a baloldal, nem a liberálisok, nem az európai kereszténydemokraták, a bázisdemokraták, a zöldek köztársasága lesz, hanem mindannyiuké. Szerencsés csillagzat alatt fog megszületni, mert ez a köztársaság minden demokrata közös műve lesz, s nemcsak a demokratáknak fog jobb életet biztosítani, hanem a demokrácia ellenségeinek is, hiszen a demokrácia, a köztársaság, az alkotmányos állam minden egyes állampolgárra ugyanazzal az elfogulatlan tisztelettel tekint, ideértve a köztársaság, a demokrácia ellenségeit is."
