"Én abban hiszek, hogy mi képesek vagyunk megfosztani e pártállamot a diktatúra bevezetésének minden lehetõségétõl" – mondta többek között Orbán Viktor, igaz nem most, hanem épp 30. évvel ezelőtt, a március 15-i ünnepségen , ellenzékiként tartott beszédében.  Közöljük a Beszélőben megjelent teljes beszédet,  s kiemeltük abban a szerintünk legérdekesebb részeket.

"Polgártársak, fiatalok! 
 
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a magyar nemzet számára felállította a nemzeti függetlenség és politikai demokrácia európai mércéjét. Ettõl a pillanattól kezdve egyetlen kormány sem kerülhette el, hogy ezzel a mércével megméressék. Ma azt a kérdést kell feltennünk maguknak, vajon a politikai hatalom jelenlegi birtokosai közelebb vittek-e bennünket az 1848-as eszményekhez? De beszélhetünk-e nemzeti függetlenségrõl, amikor a Magyarországot az 1956-os forradalom után újra megszálló orosz csapatok itt állnak városainkban? Beszélhetünk-e politikai demokráciáról, felelõs kormányról, ha 40 éve nem tarthattunk szabad választásokat? Vajon kinek felelõs a mai magyar kormány? 1848. március 15-én Petõfiék azzal a boldogító és felszabadító érzéssel vághattak neki a pesti utcáknak, hogy egyetlen forradalmi lendülettel megnyitották az utat a nemzeti függetlenség és a polgári átalakulás elõtt. A mi generációnk esetében ennél jóval többrõl van szó. A kommunista politikai vezetés 4 évtizednyi uralkodásának eredményeképpen a mi generációnknak egy utolsó garasáig eladósodott, leszegényedett, csõd szélén tántorgó társadalomba kellett belenõnie. Azt a csõdtömeget, amit a politikai hatalom birtokosai felhalmoztak nekünk, nem csak fiatalként, hanem apaként és nagyapaként is vállunkon kell majd hordanunk. A jövõt felfaló politika ma is folytatódik. Azaz, akik rossz gazdaságpolitikájukkal elõidézték az ifjúsági munkanélküliséget, most kirekesztettek bennünket a munkanélküli segélyhez való jogból; azok, akik csak éhbért fizetnek a pályakezdõknek, most nem építenek lakásokat, ahol felnevelhetnénk a gyerekeinket. Mi, akik 1956 után születtünk, ízig-vérig ennek a rendszernek a gyermekei vagyunk. Annak a rendszernek, amely nemcsak a jövõbeli jólét lehetõségét vette el tõlünk, hanem kis híján megfosztott bennünket a tiltakozás, védekezés, önszervezõdés képességétõl, sõt, attól a képességtõl is, hogy el tudjunk képzelni egy másik világot, mint amelyikbe beleszülettünk. Az a tény, hogy mi most itt vagyunk, fényesen bizonyítja, hogy mindez nem történhetett meg jóvátehetetlenül. 
 
Barátaim! Emlékezzünk, alig néhány hónapja, hogy amikor függetlenséget és többpártrendszert követelve az utcákra mentünk, gumibottal intettek csendre bennünket azok, akik ma pontosan ugyanazt mondják, mint amit mi mondtunk. Arra kérnek bennünket, felejtsük el, ami eddig történt, higgyünk nekik. Én félek a görögöktõl, ha ajándékot hoznak is. Olyan országban, ahol konzervatívok egyik napról a másikra reformerré válhatnak és viszont, ahol az 1956-os forradalom utáni rendcsinálás bajnokai és a többpártrendszert támogató, népfelkelést emlegetõ PB-tagok[SZJ] ugyanahhoz a párthoz akarnak tartozni, csak a legnaivabbak hagyatkozhatnak pusztán a pártállam ígéreteire. Mi csak magunkban bízhatunk. Nekünk kell olyan helyzetet teremteni ebben az országban, amikor az uralkodó párt nem tehet mást, mint amit ígért. Nem tehet mást, mert elvettük tõle minden eszközét, amellyel visszahúzhatna bennünket a diktatúra sarába. Ne higgyük, hogy elérkezett az össznépi összeborulás ideje. Én nem hiszek a diktatúrát bevezetni képesek és az esetleges diktatúrát majd elszenvedni kényszerülõk kézfogásának õszinteségében. Én abban hiszek, hogy mi így együtt képesek vagyunk visszavezetni ezt az országot 1848 eszményeihez. Én abban hiszek, hogy mi képesek vagyunk megfosztani e pártállamot a diktatúra bevezetésének minden lehetõségétõl. 
 
Ezért 
 
– követeljünk egyenlõ jogi és gazdasági feltételeket a politikai szervezetek mûködéséhez; 
 
– zárjuk ki a pártszerveket a munkahelyekrõl; 
 
– bontsuk le a nómenklatúrát; 
 
– zárjuk ki a pártszerveket a rendõrségbõl, a hadseregbõl, oszlassuk fel a Munkásõrséget! 
 
Szolidaritást!

 Orbán Viktor (Fidesz): 
Kossuth tér, 1989. március 15. 

 (Megjelent: Beszélő 26 (1989/1. sz.)