A piszkos, és egyre több mindenkivel szemben (menekülők, civilek, az Európai Unió, és most már az ENSZ is) az adófizetők pénzéből megvalósított gyűlöletkeltő kormánypropaganda (a plakátkampánnyal együtt) sok mindenkit zavar, bosszant, kerget az őrületbe és szomorít el. Most a Bozótharc úgy döntött: tényekkel száll szembe a milliárdokból indított butaságkampánnyal. Ezúttal a Forradalom és a magyar kérdés az ENSZ-ben című könyből idézve mutatjuk meg, 1956 után mit tett az ENSZ a magyarokért, reagálva ezzel a "Magyarország dönt, nem az ENSZ"-plakátokra.(A kötet a Magyar ENSZ Társaság kiadásában jelentet meg 2006-ban, a szerkesztő Békés Csaba és Kecskés D. Gusztáv volt.)
Update:
Időközben került elénk egy tavaly nyári, igen elgondolkodtató írás (a szerző Mink András, történész) az 1956-os menekültek és a mostani menekültpropaganda kapcsán:
"Surján utal arra, hogy a magyar menekültek között bizonyára voltak olyanok, akik nem a megtorlás, hanem a jobb élet reményében hagyták el hazájukat. Nos, a helyzet az, hogy több mint 95%-uk tartozott ebbe a kategóriába. A magyar menekültek által kitöltött kérdőíveken külön rubrika kérdezett rá, milyen sérelmekben, üldöztetésben volt részük (elements of persecution). Túlnyomó többségük ide a kommunista rendszerben kilátástalan élet- és karrierlehetőségeket, az alacsony életszínvonalat, szegénységet, kiszolgáltatottságot írta be, vélhetően a valóságnak megfelelően, pedig gondolhatta volna, hogy a szabadságharcos múlt konfabulálása előnyökkel kecsegtet. A mai magyar kormánypropaganda szóhasználatában tehát ők gazdasági bevándorlónak számítottak. Akkor, 1956 után viszont minden további nélkül politikai üldöztetésként azonosították ezeket a sérelmeket."
