Mire költöttek idén adófizetői pénzekből a paksi bővítés kapcsán? – ezt szerette volna megtudni Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője. A politikus korábban a Közérdekvédelmi Központtal közösen kikérte és nyilvánosságra hozta a 2014-2016 közötti időszak paksi szerződéseit. A Paks II Zrt. a korábbi adatkérésért nem kért díjat, igaz, akkor is akadékoskodott, s a szerződéseket csak kénytelen-kelletlen, az adatvédelmi hatóság döntése nyomán tette közzé. Most potom 176 000 forintért árulnák el, kikkel szerződtek 2017 során - a mi pénzünkből- különböző feladatokra. (Fotó: szelbernadett.blog.hu)
A másolandó oldalak száma nem ismert, de ha a tövény szerinti minimális napibérrel (6350 FT) vagy órabérrel (794 Ft) számolunk, akkor azért ez elég sok oldalt tehet ki. Lehet persze, hogy csak elriasztásképp határoztak meg ekkora összeget az adatokért, abban reménykedve, hogy hátha Jávornak elmegy a kedve a kíváncsiskodástól.
A korábbi adatkérésből egyébként kiderült többek között, hogy 2014 és 2016 között milliárd forintnyi összeg ment a paksi bővítés kommunikációjára, s példáula Fideszhez több szálon kötődő Századvég Politikai Iskola 11 milliót kapott közvéleménykutatásra, s 7 millió forint jutott a Népszabadság bezárása kapcsán elhíresült, majd Mészáros Lőrinc által felvásárolt, s a vidéki napilapokat tulajdonló Mediaworks-nek ( egyoldalas pr-cikkeket közöltek egyenként 5-900 ezer forint plusz ÁFA-ért).
Jávor szerint az ilyen magas adatkérési díjakkal (s a közemúltban egyre több állami szervezet próbálkozik hasonlóval) csorbul a nyilvánosság joga az információkhoz való hozzáféréshez, ezért a politikus most a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordult, hogy az állapítsa meg: a szerződések kiadásáért kért díj aránytalanul magas.
Az LMP korábban kiadott egy sokatmondó grafikont arról, hogy kik és mennyit kaptak a paksi reklámköltségekből.
A mostani adatkérés kapcsán Jávor Benedek az alábbi közleményt adta ki:
"A Paks II. Zrt. trükkös módszerrel próbálja eltántorítani az adatigénylőket. Szeptemberben a Közérdekvédelmi Központtal hoztuk nyilvánosságra az erőmű 2014-2016 közötti szerződéseit, amelyekből kiderült, hogy a bővítési projekt még jóformán el se kezdődött, máris bőven fialt a Fidesz-közeli cégeknek, elsősorban kommunikációs területen. A megkezdett munka folytatásaként szerettük volna megkapni a 2017-es szerződéseket is, azonban úgy tűnik, hogy ezt már igazán nem akarja Paks. Az adatszolgáltatást nem tagadhatta meg szimplán, hiszen ezt már az előző körben is megpróbálta, és panaszom nyomán az adatvédelmi hatóság kényszerítette ki a szerződések megküldését. Mást eszeltek ki. Az aránytalan munkaerőigényre hivatkozással adatszolgáltatási díjat állapítottak meg, 176.000 forint értékben. Hátha ezt túl soknak találom, és nem feszegetem tovább az ügyet.
Mondhatnám azt is, hogy teljesen abszurd a dolog, és már csak azért sem állhatja meg a helyét, mert a korábbi, sokkal nagyobb (3 évre kiterjedő) adatmennyiség kiadásáért nem állapítottak meg díjat, úgy tűnik, hogy az még nem okozott nekik aránytalanul sok munkát. Ez azonban nem csupán az én ügyem. A közelmúltban a közpénzből (az adónkból) fenntartott közintézmények és állami vállalatok széles körben elkezdték alkalmazni azt a trükköt, hogy elriasztó mértékű adatszolgáltatási költségeket állapítanak meg. Így próbálva meg távol tartani az állampolgárokat az adatokhoz való hozzáféréstől, ha már az EU-s szabályok miatt nem lehetséges törvénybe iktatni azt, amit igazából szeretnének: hogy az állam működése teljesen átláthatatlan legyen az állampolgárok számára. Az ügy ezért precedensértékű, és azt kell elérni, hogy elvi éllel legyen kimondva, hogy aránytalanul magas adatszolgáltatási költségek megállapításával nem lehet eltántorítani az állampolgárokat alapvető jogaik gyakorlásától.
Ezért a Paks II. Zrt. válaszával a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordultam, hogy állapítsa meg: az esetemben kért díj aránytalanul magas, és nem lehetséges ilyen magas díjakkal csorbítani a nyilvánosság jogát az információkhoz való hozzáféréshez."
