"Világ életemben FIDESZ szavazó voltam, kormánytisztelő polgárokként férjemmel keresztény-nemzeti értékrendek alapján neveljük 7 gyermekünk, egyházi iskolába járatjuk őket. Egy beteljesült álom – ezt gondolhatja mindenki, és jogosan. Egészen 2017 április 4-ig. Amikor ezt az álmot szembeköpték, durván széttörték. Egyszeriben egy „törvényszegő, külföldi érdekeket képviselő és Magyarország belügyeibe beleavatkozó” intézet része lettem, és a 20 év alatt sok munkával, verejtékkel és virrasztással felépített erős alapokat egyik napról a másikra kihúzták a lábam alól."- fogalmaz a CEU ellehetetlenítése kapcsán közzétett Facebook-bejegyzésében Ürge-Vorsatz Diana, a CEU környezetvédelmi tanszékének professzora. 2002 óta részt vesz az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) munkájában; az IPCC tevékenységét 2007-ben Nobel-békedíjjal ismerték el.

A kutató, aki 2007-től a budapesti Közép-európai Egyetem éghajlati és fenntartható energiapolitikai kutatóközpontjának vezetője budapesti Radnóti Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen fizikusi diplomát szerzett asztrofizika szakon. 1996-ban a kaliforniai egyetemen környezettudományból doktorált. 2008-ban a tudományos munkásságáért a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta. Ürge -Vorsatz Diana az alábbi bejegyzésben foglalta össze, hogyan érintette a rengeteg magyar és külföldi tudós munkáját segítő, s Magyarország hírnevét az itt végzett diákokon keresztül a világ minden tájára eljuttató egyetem tönkretétele. (Fotó: Tamara Steger, Facebook)

"Volt egy álmom.

A világ vezető egyetemein tanultam és szereztem doktori fokozatot, intézeteiben gyakorlatot. Jó állásom volt Kaliforniában, a férjemnek kecsegető gazdasági lehetőségeket ígérő állásával könnyű életünk lehetett volna.

De nekünk volt egy álmunk – hogy ami tapasztalatot, tudást külföldön megszereztünk, itthon szerettük volna kamatoztatni. Szerettünk volna hozzájárulni, hogy a hazánk akkor még fiatal demokráciájában úgy folyjanak a változások, hogy azok az országot gazdaságilag, társadalmilag, egészségileg és környezetileg minél előbbre vigyék, hogy egy minél élhetőbb, dinamikusabb és boldogabb Magyarországot teremtsünk.

Doktorim még nem is fejeztem be, mikor megkaptam álmaim nagy lehetőségét: a Közép-Európai Egyetem hívott haza egy professzori állásra, ami pontosan arra alapult, hogy ilyen álmokat valósítsunk meg.

A férjem mellettem állt, nehezen bár, de feladta az állását és a többszázezer dollárt érő részvényopcióit. 1998-ban, szívem alatt az első gyermekünket hordozva, hazaköltöztünk, hogy itthon rakjunk fészket – csupa reménnyel és várakozással.

Ugyan az elmúlt 20 év jó részét GYES-en töltöttem otthon 7 gyermekem nevelésével, a CEU támogatásával nagyon sokat sikerült elérni ezekből az álmokból, célokból, főleg éjszakánként dolgozva. Több generáció környezeti szakembert segítettem képezni, akik ma már miniszterek, ENSZ főtárgyalók, vezető kutatók világszerte, sokan tovább segítenek Kelet-Európa fejlődésében. EUs törvények születtek, amikben a kutatómunkásságom eredményei fontos új utakat mutattak. A magyar kormány jelöltjeként egy fontos ENSZ szervezetben, a Kormányközi Klímavédelmi Testületben, 14 év önkéntes vezetői szakértő munka után, a mérsékléssel foglalkozó munkacsoport alelnökének választottak. Itt képviselem Magyarországot és az egész Kelet-Európai régiót. A tárgyalásokon rendszeresen találkozom delegációvezetőkkel a világ legkülönbözőbb országaiból, akik a tanszékünk diákjai voltak. Több magyar díjat kaptam, többek között a Magyar Köztársaság Középkeresztjével tüntettek ki. A média sokat keres és segítek így az átlag magyar állampolgárnak is megérteni az éghajlatváltozás kihívásait és megoldási lehetőségeit. Elismert tagjai lettünk a magyar társadalomnak.

Világ életemben FIDESZ szavazó voltam, kormánytisztelő polgárokként férjemmel keresztény-nemzeti értékrendek alapján neveljük 7 gyermekünk, egyházi iskolába járatjuk őket.
Egy beteljesült álom – ezt gondolhatja mindenki, és jogosan.
Egészen 2017 április 4-ig.

Amikor ezt az álmot szembeköpték, durván széttörték. Egyszeriben egy „törvényszegő, külföldi érdekeket képviselő és Magyarország belügyeibe beleavatkozó” intézet része lettem, és a 20 év alatt sok munkával, verejtékkel és virrasztással felépített erős alapokat egyik napról a másikra kihúzták a lábam alól. Az intézet, amit sikerült ennyi idő alatt a világ egyik legkívánatosabb, elit oktatási intézményévé tennünk, ahova sokan sokezer dollárt fizetnek évente, hogy oda járhassanak – pár perc alatt egy bizonytalan, kiszámíthatatlan hellyé vált, ahova akár diák, akár professzor, alaposan meg fogja gondolni, merje-e reszkírozni, hogy ide jöjjön-e, a pénzét itt kockáztassa-e.
De talán a legeslegrosszabb azt volt látni, ahogy kollegák, barátok, család csak nagyon mérsékelten álltak mellénk. "Hát a törvényt azt be kell tartani!" - felkiáltással elmarasztaló pillantások jöttek a régi elismerések helyett. Vagy csak „ne haragudj, nem merek, mert esetleg feketelistára kerülök”.

A CEU legfontosabb értékei közé tartoztak mindig a jogállamiság, a demokrácia, a környezeti és társadalmi felelősség. Az egyetem mindig jó kapcsolatot igyekezett tartani az aktuális kormánnyal, tudatos törvényszegés teljesen elképzelhetetlen. Soha senki nem szólt bele, mit kutatunk, mit oktatunk, milyen értékeket képviselünk.
Ha esetleg törvényszegés is lett volna, amit nehezen hiszek – miért nem lehet ezt bilaterális dialógussal, közösem megoldani?

A mai nap 40 év munkája és álma omlott össze bennem.
Ma úgy érzem, nem érdemel meg ez az ország, sem engem, sem a sok többi, az ország fejlődése érdekében a tehetségét, szorgalmát, verejtékét a nehézségek ellenére itthon szolgálatba állító kiemelkedő, becsületes szakembert, orvost, tanárt, üzletembert.

Köszönöm azoknak a támogatását, akik fel mertek szólalni, el mertek menni, meg merték osztani. Sok közülük kormánytisztelő, keresztény polgár, aki először fejezte ki, hogy – ezt nem kellett volna."