Közleményben szólíotta fel bocsánatkérésre a TV2-t a hajléktalan embereket segítő civilszervezet, A Város Mindenkié.
"November 7-én a TV2 esti híradójában egy olyan „riportot” adott le, amelyben megvetéssel beszéltek a hajléktalan emberekről, akik közül többeket alvás közben filmeztek le. Egy hajléktalan ember megpróbálta elfüggönyözni a dolgait, hogy legyen egy kis magán tere ebben a lehetetlen helyzetben, hogy legyen hova elbújnia legalább aludni - oda is bekameráztak.
A félreértések elkerülése végett: elfogadhatatlan, hogy emberek élnek köztéren a szabad ég alatt, kapualjakban vagy aluljárókban. Ez senkinek sem jó - a nem hajléktalan embereknek sem. Teljesen érzéketlenné váltunk azonban mások szenvedése iránt, ha azt gondoljuk, hogy az „aluljárókban uralkodó állapotok” sértettjei azok a járókelők, akiknek ez kellemetlenséget okoz, és nem azok a hajléktalan emberek, akik ebben tönkremennek. Vagy belehalnak.
Ennek az érzéketlenségnek egy kiemelkedően bántó megnyilvánulása volt a TV2 hétfő esti „riportja”, amely szerint a „szánalmas látványt” nyújtó, „saját mocskukban fetrengő”, büdös, „gyakran agresszív részeg” „csövesek” keltenek undort a járókelőkben, azért mert az Alkotmánybíróság nem hagyta, hogy „pénzbírsággal vagy elzárással büntessék azokat, akik életvitelszerűen az utcán élnek”.
A „riport” ezzel lényegében az Alkotmánybíróságot okolja a közterületi hajléktalanságért. A valóság ezzel szemben az, hogy noha az Alkotmánybíróság 2012-ben valóban jogellenesnek ítélte a közterületi hajléktalanság kriminalizálását, a kétharmados parlamenti többség 2013-ban beleírta az Alaptörvénybe a hajléktalanság büntethetőségének a lehetőségét, és a szabálysértési törvény alapján 2013 ősze óta ismét büntethető az „életvitelszerű közterületi tartózkodás”. Persze sokkal kényelmesebb azt gondolni, hogy az alkotmánybírók életidegen jogelvei vagy „a jogvédők” felelősek a tömeges közterületi hajléktalanságért, nem pedig két és fél évtized elhibázott társadalompolitikája.
A TV2 riportja arra utal, hogy a kormánypárti propaganda az idegengyűlölő uszítással töltött időszak után feleleveníti a bűnbakszerepre már jóval a háború elől menekülők előtt kijelölt „hajléktalan” figurájához. Úgy tűnik azonban, hogy mégsem kizárólag erről van szó, és vélhetően nem is csak az van a háttérben, hogy ilyen gyűlöletkeltő „híradásokkal” kívánják megalapozni a belvárosi aluljárók lezárását a Ferenciek téri aluljáró mintájára.
Szembetűnő ugyanis, hogy a „híradás” kizárólag a VIII. kerületi helyzetről szól (miközben más aluljárókban is lehetett volna hasonló képsorokat forgatni), ráadásul ezen belül is elsősorban a józsefvárosi Blaha Lujza téri aluljáróról. Ráadásul ezzel kapcsolatban is Kocsis Máté józsefvárosi polgármestert szerették volna megszólaltatni, annak ellenére, hogy az – a belvárosi aluljárókhoz hasonlóan – a Fővárosi Önkormányzat területének számít, így nem ő, hanem például Tarlós István főpolgármester lett volna illetékes.
De miközben felháborodunk ezen az alantas riporton”, ne felejtsük el, hogy a hajléktalanság léte az, ami a legsúlyosabb kegyetlenség, és nem az, ahogyan beszélünk róla.
A rendszerváltás utáni kormányok két évtizedet töltöttek azzal, hogy a hajléktalanság érdemi szociálpolitikai és lakáspolitikai kezelése helyett vagy tömegszállásokban tárolják a hajléktalan embereket vagy hagyják őket az utcán halálra fagyni – miközben százmilliárdokkal támogatták a felső jövedelmi és vagyoni rétegek lakásépítését és lakásvásárlását (és gázfogyasztását). Ez egészült ki 2010 után a hajléktalan emberek hatósági üldözését lehetővé tévő jogszabályok sorával. Most pedig ott tartunk, hogy miközben egy közpénzből megvásárolt televízió csatorna alantas, gondolattalan riporttal kelti a gyűlöletet a legszegényebb emberek ellen, a hajléktalanság büntethetősége alkotmányos szintre emelt alapelv, az illetékes kormánytag szerint a hajléktalan emberek azért élnek fedél nélkül, mert így kívánják, és ismét százmillárdokat költ majd az állam egy olyan lakásprogramra, amiből a leginkább rászorulók biztosan kimaradnak.
Pedig nagyon fontos lenne, hogy végre komolyan vegyük azt a problémát, hogy emberek élnek az utcán. Akár azért, mert nincs férőhely, akár azért, mert a körülmények miatt nem akarnak vagy nem tudnak bemenni a szállóra, esetleg azért, mert olyan dolgok történtek velük, ami miatt segítségre lenne szükségük lenne (amit a túlterhelt, alulfízetett szociális munkásoktól nem tud megkapni).
Ha a magyar államnak volna tisztességes szociálpolitikája és lakáspolitikája, akkor senkinek nem kellene az utcán élnie. Ebben kellene előre lépni! Hogy méltó lakhatáshoz jussanak az emberek! A szociális bérlakás-hálózat bővítése, egy tisztességes színvonalú, országos lakásfenntartási támogatás bevezetése, az adósságkezelési szolgáltatás elérhetővé tétele minden településen, az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalma, az „Elsőként lakhatás” megközelítés terjesztése, az utcai szociális munka minőségi és mennyiségi fejlesztése - ezek mind olyan javaslatok, amelyekre a magyar költségvetésnek volna pénze, és amelyekkel már rövidtávon is jelentős eredményeket lehetne elérni a hajléktalanság csökkentésében.
Bízunk benne, hogy idővel lehetőség nyílik ezeknek a társadalompolitikai változásoknak a megvalósítására. Bíztatónak találjuk ugyanis, hogy egy olyan (korábban szinte mindennapos) riport, ami az aluljárókban lévő „bűzzel és mocsokkal” azonosítja a hajléktalan embereket, ma már ilyen felháborodást vált ki a közvélemény (és ezen belül is: más újságírók és szerkesztőségek) részéről.
Végül, felszólítjuk a TV2 fenti riportban bűnrészes alkalmazottait, hogy kérjenek bocsánatot a hajléktalan emberektől. Amíg ez nem történik meg, addig mi a magunk részéről bojkottáljuk a TV2 „Tények” c. műsorát, és erre bíztatunk minden jóérzésű embert."
