Úgy tűnik, jót is tesz velünk a rászorulókat cserben hagyó állam: egy ideje mintha elindult volna valami változás a társadalmi szolidaritás terén. Az egészségügyre, oktatásra, bérekre, a társadalom peremére szoruló egyre nagyobb és egyre inkább elszegényedő rétegek segítésére fordítható pénzek egy része korrupt megbízásokon keresztül sokszor baráti zsebekben landol vagy rossz célokra fordítódik (irdatlan költségvetésű kamu képzések, újabb és újabb "nemzeti emlékhelyek", stb.). Talán mindez felébresztette kissé az egymás iránti együttérzésben amúgy nem túl erős magyar társadalmat?
A számtalan, nehéz helyzetbe került emberek önkéntes segítését célzó civil kezdeményezés akkor is nagy lendületet kapott, amikor az országba háborúk és rettenetes szegénység elől menekülő családok százai érkeztek, és az ország vezetése heteken át szinte semmit nem lépett a kimerült, sokszor kisgyerekekkel hetek óta utazó emberek segítésére. Sokan azok közül, akik a pályaudvarokra ruhát, gyerekjátékot, ennivalót vittek, talán életükben először tettek aktívan valamit egy általuk ismeretelen emberért.
A társadalom - egy része legalábbis - kimozdulni látszik a közönyből és rengeteg apróbb vagy nagyobb kezdeményezéssel igyekszik ellensúlyozni a kormány politikája és annak üzenete által teremtett nehézségeket és társadalmi hangulatot.
Egy ilyen példamutató gesztust láttam a napokban Budán a II. kerületi Lövőház utcában: az egyik társasház bejárata előtt az utcán egy polcot állítottak a fal mellé, s fölötte egy az épület - valószínűleg a város egyik legjobb fej - közös képviselője által jegyzett felhívás arra bátorítja a lakókat (és a nem itt lakó, de a kezdeményezést támogató embereket), hogy hagyjanak ott adományként még használható tárgyakat, amit a rászorulóka polcról leemelve elvihetnek.
Update:
Megérte megírni a posztot, ma (két nappal a fenti írás megjelenése után) majdnem tele lettek a polcok adományozott holmival :)