Ezt a mindannyiunk által naponta tapasztalt tényt megfogalmazó állítást nem mostanában, hanem még 1991-ben írta le Vajda Mihály filozófus, "Civil társadalom és demokrácia' című írásában, a Bibó-emlékkönyv I-II. című kiadványban. A szöveg mostani aktualitását a mai napig fikarcnyit sem csökkent relevanciája adja, és az, hogy nemrég megjelent egy részlet belőle az Osiris kiadó "Nemzet és emlékezet" sorozatában, a Mink András történész által szerkesztett "Rendszerváltás" című kötetben. A Bozótharc szerint a 2018. június végi magyaroszági hangulatot semmi nem írja le jobban, mint a Dabason ma felavatott - egyes vélemények szerint bajszos -, Makovecz-stílusban készült Jézus-szobor. Vajon összeráncolja-e majd a szemöldökét, amikor majd egy hideg téli napon a helyi rendőr az alkotmányra hivatkozva elzavarja onnan a bolt némi meleget adó fűtés-szellőzőjéhez kucorodni készülő hajléktalan embert ..... (Fotó: MTI)
Vajda Mihály szövegéhez nem kell kommentár:
