Közös gondolkodásra hívott civileket, civil aktivistából lett politikusokat és a politikát az aktivizmusért elhagyó civileket (és érdeklődőket) az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet december elején az Auróra közösségi házba, hogy a politika és a civilszervezetek kapcsolatáról beszélgessenek. "Magyarország nincs elveszve, ha egy ilyen témával hétköznap este meg lehet tölteni egy termet" – indította a beszélgetést az EKINT egyik munkatársa, Miklósi Zoltán.
A "politizálni" szó eredeti görög jelentése a "közügyekkel foglalkozás", s ez alapján bármilyen civil tevékenység, akár az ételosztás is tekinthető – emlékeztetett az EKINT elnöke, Majtényi László a bevezetőjében. Hozzátette: bár a civilek sokszor idegenkednek a pártpolitikától, pártok nélkül a képviseleti demokrácia márpedig nem tud működni. "Aki a pártokat utálja, az tagadja a képviseleti demokráciát." Ugyanakkor Majtényi szerint fontos, hogy amennyiben a civilek politizálnak, állást foglalnak a pártpolitika napirendjén is szereplő ügyekben, akkor szembe kell nézniük azzal, hogy milyen felelősséggel teszik ezt.
Diószegi-Horváth Nóra, a Tanítanék mozgalom aktivistája, a Kettős Mérce szerkesztője a témával kapcsolatos tapasztalatait így összegezte: "mindegy, hogy mit csinál a szervezet, mindig azt kérdik tőlük, hogy "jó-jó, de mikor fognak politizálni". Márpedig ők szakpolitikát csinálnak már most is – mondta, hiszen jól körülhatárolt – s hosszú távú, több kormányon átívelő – célokért dolgoznak.
A Kétfarkú Kutya Párt elnöke Kovács Gergely arról beszélt, hogy ők tulajdonképpen vélelenül lettek civilszervezet is meg párt is, amikor egyszer csak észrevették, hogy már 1% -on áll a népszerűségük. Kovács szerint "hülyeségeket kell beszélni, úgy lehet legyőzni a Fideszt, nem azokkal a csatákkal, amiket ők szeretnének, hanem például humorral."
Vágó Gábor, az Átlátszó munkatársa és az LMP alapító tagja, volt országgyűlési képviselője szerint gond, hogy a civilek nem tudtak alkalmazkodni a NER cunami-szerű változásaihoz, a mostani hatalom ellehetetlenít minden alulról jövő kezdeményezést. Arról is beszélt, hogy az LMP párttá alakulásakor a rengeteg szakmai anyaguk, felszólalásuk a Parlamentben senkit nem érdekelt, valahogy azokat az eszközöket, amiket civilként jól forgattak, pártpolitikusként már nem tudták használni. Vágó szerint sok, civilből lett pártpolitikus elfelejtkezik a korábbi célokról és inkább csak a pozíciójának a megtartása érdekli, mint mondta, "a képviseleti demokráciában jelentős torzítóerő a képviselői székbe való kapaszkodás", ezért reformok kellenek, mert "a politikusi kaszt" eltávolododott a mindennapok történéseitől.
Vágó beszélt arról is, hogy ha a tömeg erőt mutat fel, akkor a hatalom visszakozni fog (internetadó,a NAV-os Vida Ildikó lemondása), s arról, hogy a civileknek és az ellenzéknek úgy érdemes alakítania a céljait, hogy azok elérése a hatalom számára is előnyös legyen (pl. az ÁFA-csalások), akkor nagyobb az esély azok megvalósulására.
Udvarhelyi Tessza, a Közélet Iskolája társalapítója, ügyvezetője úgy fogalmazott: szerinte mindenki politikus, aki érdekvédelmi, közéleti tevékenységet folytat, a pártpolitika és a civil aktivizmus nem két különböző szféra, hanem csak két különböző taktika ugyanannak a célnak az elérésére. Egy ideális világban Udvarhelyi szerint a pártpoltika a civil érdekvédelembe van beágyazva, a civilek pedig a társadalommal való kapcsolatot jelentik, valamint ellenőrzik a pártokat és szakmai hátteret biztosítanak a pártpolitika eszközéhez. Mint mondta: az aktivista tevékenység egyfajta érdekvédelmi iskola, ujjgyakorlat a demokratikus működéshez. A civilek egyik fontos feladata, hogy a társadalmi igényeket megfogalmazzák.
Juhász Péter, az Együtt párt alelnöke, V. kerületi önkormányzati képviselője azt hangsúlyozta, hogy a - Magyarországon elég gyenge – állampolgári civil aktivitás és a civilszervezeti fizetett munka nem ugyanaz. A TASZ romajogi programjánál szerzett tapasztalatai alapján beszélt arról is, hogy nem jogállamban nehéz eredményt elérni jogvédőként. Belőle azért lett politikus, mert "látszott, hogy szép szóval nem tudunk eredményt elérni." Juhász szerint a pártpolitikus dolga, hogy a civilekkel együttműködve, az ő "megrendelésüket" fogadva eszközt biztosítson a kívánt célok megvalósításához. Azt mondta: az ő célja nem az, hogy elítélje a bíróság Rogánt, hanem hogy rámutasson a hatalom hibáira, hogy a választók lássák, mit művel egy-egy politikus.
Szó esett még arról, hogy nem Orbánt kellene legyőzni, hanem az országban jellemző apátiát kellene részvételre fordítani, s hogy szükég van "játszmatörő módszerekre" (pl. a Kétfarkú Kutya Párt) , fontos a bázisaktivizmus építése, mert elitcsapatok nem fogják megváltoztatni az országot. Elhangzott olyan kijelentés is, hogy meg lehet dönteni az Orbán-rendszert akkor is, ha nincs kész alternatíva, ha a sokféle ellenzéki erőt összeterelve, új alkotmányozási folymattal gondoljuk újra magunkat. A beszélgetés résztvevői között volt, aki úgy látja: Magyarországon nem "szeretjük eléggé" a poitikusainkat, hanem irigykedünk és gyanakszunk rájuk, nem támogatjuk őket abban, hogy a civilek, a társadalom eszközei lehessenek, s így a kontrollt is elveszítjük felettük, s csak az elit játéka marad a politika. Volt olyan vélemény, hogy nem a médiában kell folytatni a politikát, hanem "terepre (pl. vidéki kocsmákba, stb.) kell odamenni a hatékonyabb politika érdekében.
